Egyszer volt, hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy gazdaember, s annak egy kicsi legény szolgája, akinek Jakab volt a neve. Mondja egyszer a gazda Jakabnak:
- Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot.
Elment Jakab, de az ebadta kölyke nem aratta le a zabot. Nem ám, nem aratta le, de nem is dugta haza az orrát.
Megharagszik a gazda, küldi a , hogy harapja meg Jakabot. Na bezzeg, a kiskutya nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Nosza, küldi a gazda a botot, hogy verje meg a kiskutyát. De a bot nem verte meg a kiskutyát, a nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Még jobban mérgelődött a gazda, s küldte a tüzet, hogy égesse meg a szófogadatlan botot. De bizony a tűz nem égette meg a botot, a bot nem verte meg a kiskutyát, a nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.
- Ilyen-olyan, szedte-vette! - kiált a gazda - hiszen megálljatok!
Mindjárt küldte a vizet, hogy oltsa el a tüzet. Haj, de a víz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.
- Úgy?! Hiszen csak várjatok.
Egyszeribe küldte a bikát, hogy igya meg a vizet. De bizony a bika nem itta meg a vizet, a víz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.,
Küldi a mészárost, hogy vágja le a bikát. Ment a mészáros, de nem vágta le a bikát, bika nem itta meg a vizet, víz nem oltotta el a tüzet, tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Hiszen a gazdának sem kellett egyéb: küldte a szolgabírót, hogy csapassa meg a mészárost. Bezzeg a szolgabíró megcsapatta a mészárost, mészáros levágta a bikát, bika megitta a vizet, víz eloltotta a tüzet, tűz megette a botot, bot megverte a kiskutyát, megharapta Jakabot, s Jakab mindjárt learatta a zabot, de úgy, hogy egy szál sem maradott.
Ha csak egy szál zab maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Rousseau - Aratás |
- Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot.
Elment Jakab, de az ebadta kölyke nem aratta le a zabot. Nem ám, nem aratta le, de nem is dugta haza az orrát.
Megharagszik a gazda, küldi a , hogy harapja meg Jakabot. Na bezzeg, a kiskutya nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Nosza, küldi a gazda a botot, hogy verje meg a kiskutyát. De a bot nem verte meg a kiskutyát, a nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Még jobban mérgelődött a gazda, s küldte a tüzet, hogy égesse meg a szófogadatlan botot. De bizony a tűz nem égette meg a botot, a bot nem verte meg a kiskutyát, a nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.
- Ilyen-olyan, szedte-vette! - kiált a gazda - hiszen megálljatok!
Mindjárt küldte a vizet, hogy oltsa el a tüzet. Haj, de a víz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.
- Úgy?! Hiszen csak várjatok.
Egyszeribe küldte a bikát, hogy igya meg a vizet. De bizony a bika nem itta meg a vizet, a víz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.,
Küldi a mészárost, hogy vágja le a bikát. Ment a mészáros, de nem vágta le a bikát, bika nem itta meg a vizet, víz nem oltotta el a tüzet, tűz nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.
Hiszen a gazdának sem kellett egyéb: küldte a szolgabírót, hogy csapassa meg a mészárost. Bezzeg a szolgabíró megcsapatta a mészárost, mészáros levágta a bikát, bika megitta a vizet, víz eloltotta a tüzet, tűz megette a botot, bot megverte a kiskutyát, megharapta Jakabot, s Jakab mindjárt learatta a zabot, de úgy, hogy egy szál sem maradott.
Ha csak egy szál zab maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése