Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A Lánchíd regénye - gróf Széchenyi István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A Lánchíd regénye - gróf Széchenyi István. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 15., hétfő

A Lánchíd regénye

A hajóhidak nem voltak biztonságosak.

Pest és Buda fejlődésével egyre inkább égető szükséggé vált egy állandó híd építése.
Sokat foglalkoztak is ezzel a tervvel.
Égető szükséggé vált egy állandó kőhíd megépítése.

Mi volt az oka, hogy olyan sokáig nem valósult meg?
Nem tudták előteremteni az építéséhez szükséges tömérdek pénzt, és féltek az árvíztől is.


Gróf Széchenyi István tudásával és akaratával legyőzött minden akadályt.

Olyan férfira volt szükség, aki az akadályokat tudásával, kitartó munkájával le tudja győzni! Erre a feladatra gróf Széchenyi István vállalkozott.

Előteremtette a pénzt, hídépítő mérnököt szerzett és az építést is megszervezte.

Nemcsak a pénzt kellett előteremtenie és a terveket elkészíttetnie, az építést megszerveznie, hanem

sok-sok harcot kellett megvívnia a magyar nemességgel is.

A hídtörvényről az egész országban beszéltek.

Valóban a nemesi szabadság megtépázását jelentette ez a törvény. A törvény szerint ugyanis egy gyalogos személy egy krajcárt, egy lovas személy négy krajcárt fizet a hídon válogatás nélkül.
 Széchenyi lakást bérelt a pesti Duna-parton, hogy közelebb legyen az építkezéshez.

Nem a krajcárok miatt adták búnak a fejüket a kiváltságos nemesi osztályhoz tartozók. Az "egyformaságon", a nemes és nem nemes egyenlő teherviselésén volt a hangsúly.
A hídtörvény megtörte a jeget, mint ahogy a híd pillérei megtörik a Duna jegét.

Az alapkőletétel fekete-fehérben.


Barabás Miklós, a kor híres festője többször is megfestette.



Ezen a képen a grófot is felismerhetjük.

Hallgassátok meg egy kislány előadásában:
https://www.youtube.com/v/16801NIs6W4




Ezüst vakoló kanál, amit a letételnél használtak


A tervezőmérnök William Tierney Clark.




Többféle terv is készült.


Clark Ádám, az építőmester arcképe.

Ő is Anglia szülötte, de ő letelepedett nálunk.



Egy régi cölöpverő gép. Kerekeit lovak forgatják.

A híd gyönyörű lett.


 Mindig nagy volt a nyüzsgés körülötte.



A Gellérthegyről pedig csodás panoráma tárult a sétálók szeme elé immár a Széchenyi Lánchíddal, Pest-buda első állandó hídjával.

KIRAKÓ
http://www.jigsawplanet.com/?rc=play&pid=306c55709ca9


Rudolf Alt: A Lánchíd - színes litográfia


Aki többet akar tudni!

Egy kis búvárkodás: 1840-ben kezdték meg a Lánchíd építését. Az alaptestek elkészítése jászolgát segítségével történt. A jászolgát ideiglenesen megépített földgát, melyet mindkét oldalán cölöpsor véd az elmosás ellen. A pillérek és a hídfők kijelölt helyét hármas cölöpsorral vették körül, a cölöpsorok közül kikotorták a kavicsot, a közöket vízzáró agyaggal töltötték ki, a faépítmény belsejéből kiszivattyúzták a vizet és a nyílt munkagödörben leástak a teherbíró talajig.
Az első cölöpöt – az 1839-es két próbacölöpöt nem számítva – 1840. július 28-án verték le a budai mederpillérnél. Több ezer (kb. 7000) cölöpöt vertek le, melyek nagy része ma is a Duna fenekén nyugszik. A cölöpök szlavóniai fenyőfából készültek, végükön vassarukkal. A cölöpverést verőkossal hajtották végre, egy cölöp leverése átlagban 400 ütéssel történt. Ez a munkafolyamat kb. 2 évig tartott, 800 munkás részvételével, köztük szép számmal voltak angolok is. A jászolgátakat ábrázoló rajzok a Sina és George Burge angol építési vállalkozó között létrejött szerződés mellékletei. Burge végezte a híd alapozási munkálatait.
Miután a gödörből, a jászolgát belsejéből kiszivattyúzták a vizet, megkezdték az alapozást, melyhez téglát, homokkövet és cementet használtak. A téglát a pesti és óbudai téglavetőkből, a homokkövet Vácról és Sóskútról szállították. A pillérek felmenő falazatainak burkolata mauthauseni faragott gránitkő. Elsőnek a pesti hídfő alapgödre készült el, ahol 1842. augusztus 24-én megtartották a Lánchíd alapkőletételi ünnepségét.
A hídfőknél található a lánckamra – ahol a láncok lehorgonyzása történt – és a lánccsatorna. A leérkező láncvégeket erős vastömbök (lehorgonyzó öntvény) horgonyozták le a kamrák falához támaszkodva. A lehorgonyzáshoz szükséges acéltömböket Bécsből szerezték be, az öntöttvas részeket Magyarországon állították elő. 1848. március 28-án kötötték be az első láncvéget a pesti lánckamrába.
A kiviteli rajzokon Fest Vilmos és Berger József nevével találkozunk. Fest mérnökként dolgozott a hídépítésen, és 1844-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1845-től pedig rendes tagja lett. Berger József 1848-ban nyert rajzolói alkalmazást az építkezésnél. A hídfőkön építették meg a vámházakat, ugyanis a hídon történő átkelésért hídvámot szedtek, a nemesek sem élveztek vámmentesség. Ez biztosította a részvénytársaságnak, hogy befektetése megtérül. A hídvám szedését 1918. november 30-án törölték el. A hídfőkkel párhuzamosan a pilléroszlopok is épültek. A pilléroszlop (pillér és kapuzat) tetején látható a két láncnyereg, itt kellett átvezetni a láncot. A láncok felemeléséhez szükséges erőt a pesti parton telepített gőzgép fejtette ki hatszoros csigasor közvetítésével.
A láncok lemezkötegekből álltak, egy kötegben tizenegy, illetve tíz lemez volt. A lánclemezek Angliában készültek kovácsoltvasból, és vízen szállították Magyarországra. Angliából az első küldemény vasanyag 1846. október 2-án indult el, és 1847 folyamán érkezetek meg a láncok, még ebben az évben megkezdődött a láncok felhúzása. A pályaburkolatot tölgyfa pallókra helyezett fakockák alkották. A járdák andrás-keresztes fakorlátjai fából készültek, vas keretben.
A tervrajzok között az építkezés során használt gépek, eszközök, szerszámok rajzai is megtalálhatók, pl. a cölöpveréshez használt gép, illetve a szivattyú – amivel a vizet a jászolgát belsejéből kiszivattyúzták – rajza.
A szabadságharc és a lánchídi baleset is lassította az építkezést, így a hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak.
(forrás: mult-kor.hu)
valamint a
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Térkép

Hiba történt a modul működésében