Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) nagy magyar utazó, nyelvtudós, a tibetológia megalapítója. Élete céljának tekintette, hogy a magyarok őshazáját megkeresi.
A Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallhatójaként gyarapította tudását. Akkor már 13 nyelven beszélt.
Konstantinápolyból a pestisjárvány miatt hamar távoznia kellett.
Alexandriába hajón érkezett, hogy az arab nyelvet is tanulmányozhassa, de a pestisjárvány miatt innen is távoznia kellett.
Moszulból egy karavánnal ment tovább Bagdadba.
Moszul ma
Bagdadból fáradságos vándorlással jutott el Teheránba, ahol angol és perzsa nyelvtudását tökéletesítette. Felvette a Szkander bég nevet s egy karavánnal folytatta útját India felé.
A Hindukús hegyláncai sem okoztak neki akadályt.
Kabul
Vándorlása során francia tisztekkel találkozott, akikhez csatlakozott.
Ladakh tartomány fővárosa Leh. Ide érkezett Kőrösi 1822-ben, hogy kutatásait folytassa, de az időjárás viszontagságai, a pénztelenség visszafordulásra kényszerítették.
Srinagart elhagyva, Kasmír határánál találkozott aztán William Moorcroft angol kormánybiztossal, aki támogatásáról biztosította s arra biztatta, hogy foglalkozzon a tibeti nyelvvel.
Csomának tetszett az ötlet, hiszen a tibeti nyelv tanulmányozása közben is ráakadhat valamire, ami a magyarokkal kapcsolatos. 1823. július 26-án érkezett meg Zanglába, a vörössüvegesek rendjének kolostorába.
Több ezer tibeti nyelvű könyvet olvasott el itt. Tibet történetével, irodalmával, földrajzával és nyelvtanával foglalkozott. (Itt lévő, 60 éve lakatlanul álló szobáját egy lelkes magyar csapat közadakozásból restaurálja.)
1825-től a phuktali kolostorban dolgozott tovább. Itt a gelukpa rend fogadta be, (Jelenleg is működő kolostor, azaz gompa. Földes András zanglai utja csodás - Csoma szobája címmel olvasható az interneten.)
Csoma szobájából szinte ki sem mozdult. Ugyanazt ette-itta, amit a szerzetesek: jak-vajas teát árpával.
Munkájában két láma is segítette: Szangje Puncog és Kunga Csöleg. Több, mint harmincezer szót gyűjtött itt össze a szótár számára.
Immár 20 nyelven írt, olvasott, vagy beszélt, melynek egyike a szanszkrit volt.
Egy mai sárgasüveges szerzetes.
Közben Kalkuttában könyvtároskodott. Nyelvészeti tanulmányoknak, további kutató munkának szentelte idejét.
Tizenegy évi munka után, 1834-ben Kalkuttában jelent meg fő műve a tibeti-angol szótár.
Közben Kalkuttában könyvtároskodott. Nyelvészeti tanulmányoknak, további kutató munkának szentelte idejét.
Immár 20 nyelven írt, olvasott, vagy beszélt, melynek egyike a szanszkrit volt.
De sosem adta fel régi álmát, hogy megtalálja a magyarok őshazáját melyet Tibet mélyén vélt felfedezni. Elhatározta, hogy még egy nagy erőfeszítést tesz és felkeresi Lhasszát a buddhista fővárost. 3630m. magasra, a Potala palace-ba igyekezett.
1842. márc 24-én érkezett meg betegen Dardzsilingbe. Sokat próbált szervezete azonban ezt a megpróbáltatást nem bírta legyőzni. Április 11-én, hajnali 5 órakor földi élete véget ért.
A dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomba. Fölötte a Himalája második legmagasabb csúcsa magasodik, a Kangchenjunga . (KangcsenDzö-nga)