Petőfi sándor a költő. Korán reggel indult az ifjak kávéházába.
A Pilvaxban még csak néhány fiatalember volt.
Búsan politizáltak.
Petőfi Bulyovszki Gyulával beszélt először.
Bulyovszky Jókaival együtt éppen a proklamációt, azaz a 12 pontot szerkesztette.
Jelmondata:
"Legyen béke, szabadság és egyetértés!"
Jelmondata:
"Legyen béke, szabadság és egyetértés!"
Vasvári hadonászott a botjával, amiből Bécs felé röpült a szurony anélkül, hogy valakit is megsebesített volna.
- Jó jel! - kiáltottak fel egyhangúlag.
- Jó jel! - kiáltottak fel egyhangúlag.
A szerdai nap feleségére, Szendrei Júliára emlékeztette.
Szerencsés napnak nevezte.
Szerencsés napnak nevezte.
Lelkesen, a sors iránti bizalommal tértek vissza a kávéházba.
Sorra járták az egyetemi ifjúságot. Ez a Műegyetem, ahol az orvosok után a mérnökökkel találkoztak.
Mire a jogászokhoz értek hatalmassá duzzadt a tömeg.
Mindenhol lelkesedéssel fogadták őket. Jókai mindannyiszor felolvasta a proklamációt, ő pedig elszavalta a Nemzeti dalt.
( Thorma János festménye)
A lelkes tömeg vele együtt szavalta a refrént.
Elhatározták, hogy nyomban a nyomdához mennek.
Legközelebb Landerer & Heckenast nyomdája volt.
Hallgassátok meg egy kislány előadásában:
https://www.youtube.com/v/16801NIs6W4
A sajtót lefoglalták a nép nevében.
Legközelebb Landerer & Heckenast nyomdája volt.
Hallgassátok meg egy kislány előadásában:
https://www.youtube.com/v/16801NIs6W4
Először a 12 pontot kezdték nyomni.
Utána a Nemzeti dalt.
Ezrenként osztották szét a nép között.
 |
| Vinzenz Katzler: A Landerer és Heckenast nyomda előtt 1848. március 15-én - színes litográfia |
Délután 3 óra van a Nemzeti Múzeum előtt, ahová a nagygyűlést hirdették.
A szakadó eső daczára tízezer ember gyűlt a Múzeum elé.
Petőfivel - a szájhagyomány szerint - itt is elszavaltatják a Nemzeti dalt.
Elhatározzák, hogy a Városházához mennek, hogy a 12 pontot magukénak vallják a polgárok is és velük egyesüljenek.
A képen Kossuth Lajos kortesmenete látható kicsit később.
Petőfivel - a szájhagyomány szerint - itt is elszavaltatják a Nemzeti dalt.
A képen Kossuth Lajos kortesmenete látható kicsit később.
Úgy is lett. A polgármester aláírta a 12 pontot s azt az erkélyről lemutatta a népnek.
Óriási lelkesedés tört ki.
Elhatározták, hogy átmennek Budára a Helytartótanácshoz és kiszabadítják Táncsics Mihályt.
Az akkor épülő Lánchídon haladtak át.
Óriási lelkesedés tört ki.
Elhatározták, hogy átmennek Budára a Helytartótanácshoz és kiszabadítják Táncsics Mihályt.
Az akkor épülő Lánchídon haladtak át.
Budán a Helytartótanács következett. Húszezer ember kíséretében mondták el kívánataikat.
A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.
A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.
Táncsics Mihály a közelben raboskodott.
A cenzúra eltöröltetett, a rab írót diadalmenettel vitték át Pestre.
Még a lovakat is kifogták, hogy ők húzhassák a hintót.
Még a lovakat is kifogták, hogy ők húzhassák a hintót.
Ez volt március 15-e.
Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben.
Pest, 1848. március 17.
Ha szeretnétek tudni milyen volt a helyesírás és szóhasználat 48-ban - olvassátok el Petőfi sorait eredetiben!
Petőfi Sándor naplója
részlet
"Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük volt meghítam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk.
Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonázott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, a nélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.
– Jó jel! kiáltánk föl egyhangúlag.
A mint a proclamatio elkészült, s indulófélben voltunk azt kérdém, micsoda nap van ma?
– Szerda, felelt egyik.
– Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg!
Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.
(A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.)
A kávéházban azon határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professor és ezt mondta nagy pathossal:
– Urak, a törvény nevében!
Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidacs emelt szót, elmondta, hogy professoraik a tartandó lakomábani részvevést eltiltották kicsapási büntetés mellett. Kacaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvata a proclamatiót s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt. Mindkettőt fanatikus lelkesedéssel fogadták s a refrainban előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
– Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.
– Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!
Mingyárt beleegyeztek és követtek.
Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! ... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön ... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!
Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, a nélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék mondatnál többet hallottunk volna.
– Budára, – Budára! – a helytartótanácshoz! ... nyitassuk meg Stancsics börtönét! ... Budára! ...
Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő, s a helytartótanácsot fölszólítandó, hogy a censurát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tót Gáspár, Vasvári Pál.
A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.
Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek."
Pest, március 20. 1848
 |
| Bellony László: Talpra magyar |
A Talpra magyar és a Szabad sajtó kivívása a Mese, legenda és valóság oldalról -
http://kettoe.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=142724
http://kettoe.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=142724
