No, ez nem lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még gazdagságánál is nagyobb volt Kereki uramnak.
- Aki pénzes, legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy őelőtte mindenki lekapja a fején valót, akinek kevesebb a garasa az övénél.
Arra aztán ő is rávicsorította a fogát nagy leereszkedően, hanem a süvegét akkor se billentette meg.
- Ha én mindenkinek visszaköszönnék: Mindig járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni kevélyen.
Wiktor Malinowski - Tüz a faluban |
Hej sietett is ám mindenki lekapni a süvegét a nagyúr előtt!
- Hátha megszállja a jó lélek - gondolták magukban - és, vet egy kis segedelmet a falunak.
- Hát az miféle jöttment ott?! - horkant oda mérgesen Kereki. - Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?
- Nem ismerem az urat - felelte csöndesen a diákféle.
- Micsoda, hát nem lehet énbelőlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! - kiabálta Kereki nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember, mert száz csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették ki a körmöci ménesből őket.
Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.
De már erre még hátat is fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:
- Meg nem süvegelem senki száz aranyát.
Összenéztek a falubeliek, mert tetszett nekik a beszéd, de annál jobban megzavarodott Kereki.
- Nini - mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény diák?
A szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett a kezével.
- Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki uramat -, nekem is van most már annyi aranyam, mint kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmednek előbb, mint kelmed nekem?
De már erre egész meghökkent kevély Kereki. Különösen, mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában is mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.
Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a szót.
- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja el tőlem még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszönésével.
A diák eltette a másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:
- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?! Aki pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le süvegét a magamformájú módos ember előtt.
Lett erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély Kereki, pedig lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a leégettek közt, aztán hátat fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások elől.
http://egyszervolt.hu/mese/kevely-kereki.html
Vázlat
1. Kevély Kereki tulajdonságai.
2. A tűzvész nem kímélte a falut.
3. A darutollas legény nem süvegeli meg kevély Kerekit.
4. Az körmöci aranyak Kereki zsebéből a legény zsebébe vándorolnak.
5. A pénz szétosztása a leégettek között.
6. Petőfi Sándornak hívnak szólt a legény meglengetve a darutollas süvegét.
Hogyan lehetne a vázlatpontokat még rövidíteni?
Melyik a kakukktojás?
Kevély Kereki tulajdonságai:
zsugori, kevély, adakozó, beképzelt, zavarodott, hebegő, buta, irigy, szívtelen, fösvény,
módos, kényes, vicsorgó, pökhendi, csúf, kegyelmes, hidegszívű, mérges, vörös, megszégyenített, nevetséges ...
A diák tulajdonságai:
lelményes, okos, poros, fáradt, szemtelen, jó, segítőkész, darutollas, nyurga, sápadt, sovány, vékonydongájú, ravasz, szelídszavú, csöndes, szegény, bátor, kárvallott, kedves, szeretetreméltó, jószívű, szerény
Debreceni diákok