Hallgassátok meg egymás után kétszer!
Most olvassátok, de úgy, hogy a hiányzó részeket fejből mondjátok hozzá!
Mátyás királynak egyszer hírül vitték a ........ , hogy valahol a kecskeméti pusztákon .. egy olyan juhász, akin még nem fogott ki senki emberfia. "Több .... van, mint a budai bírónak, pedig az már csak .... ember, mert még a hajdúkkal is deákul beszél.
Gergő ......... hívták ezt a furfangos pusztai embert.
Nosza, szalajtotta a király kengyelfutóját a kecskeméti buckák közé: mondja meg Gergő juhásznak, ............ .. .... ..... szeretne vele megismerkedni a magyarok királya.
Gergő juhász semmit se szólt, azt is lassan mondta, csak magára kapta a .............., ............. ........... a Gurujj kutyának, aztán megindult Budavára felé. Negyednap föl is érkezett, de a palota kapuján nem akarta ........... az alabárdos vitéz a ........... ........ merthogy azt nem hívta a király. Azt mondta, majd vigyáz ő rá, míg a ....... visszajön. Gergő juhász belenyugodott.
A király nagyon ...... volt hozzá, maga vezetgette körül a kincsesházában.
- No, juhász, mire becsülöd ezt a ... drágaságot? - kérdezte .... nagy nyájassággal.
- Alássan megkövetem, uram királyom, .... ez nagyon, majd belevakul az ember, de azért egy kis háromnapos csendes tavaszi eső mégiscsak ...... ér!
A király ......... magát, hogy így meg tudott felelni a juhász. Mert csakugyan, ha nincs eső a tavaszi vetésre, nem ..... búza, nem lesz ...... , s nincs mit enni. Mert mégiscsak a kenyér a legdrágább ..... .
No, abban az esztendőben nyilván nem voltak ........ az esőnek, mert délebédnél az asztal csak úgy ........ a sok drága étel alatt. Mindenkinek a ........ mellé oda volt készítve a kakastejes fehér cipó. Piros a haja, mint a ..... , lágy a bele, mint a ...... .
Hozták a szakácsok az .... fogást: aranyszínű tyúkhúslevest. Ahogy betálalták, azt ...... a király:
- Lássunk hozzá, .... , huncut, aki meg nem eszi a levesét!
Mert majd el is feledtem mondani, hogy a bárók, ......, hercegek mind ... ültek a király asztalánál, de azért a király jobbján mégiscsak a ...... ült. Kínálgatta is erősen:
- Ne kéresd magad, ..... fiam, mondom, huncut, aki a levesét meg nem eszi.
- Az ám, .... király, de nekem ... adtak kanalat - felelte a juhász. Nem ám, mert meg volt ........... az inasoknak, hogy felejtsenek el Gergőnek kanalat adni. Kíváncsi volt rá a király, .... ..... .. ..... a juhász a csávából.
.
.- Sose ...... , uram király - .......... Gergő juhász a kezével -, nem maradok .. azért éhen.
Avval szép csendesen ............. egy pillét a cipóból, kiszedte és megette a ..... , az üresen maradt héjával ..... olyan szépen kikanalazta a levest, hogy egy ...... sem maradt a tányérban.
Az urak összenéztek, mikor egyszerre csak ......... ám a juhász nagy hidegvérrel:
- Hanem oszt most már ...... ám, aki a ....... meg nem eszi!
Három falatban ........ a cipóhajat, amellyel a levest bekanalazta. Lett erre olyan nevetés, .... kihallatszott Budavárából.
Mátyásnak annyira ........... a Gergő juhász maga föltalálása, hogy egy ......... arannyal eresztette útnak ebéd után.
Azt hazavitte Gergő ........... . Azazhogy nem az egészet, mert egy aranyat odahajított az ajtónállónak, amiért a ......kutyának gondját viselte. .. lett Gergő juhász a sok pénzből. Ezután ..... csizmában őrizte a juhokat, és mézes ........ tartotta Gurujj kutyát.
Meg is ...... az emlékezete. Mifelénk még most is azt ....... az olyan emberre, aki ....... elvégzi az ebédet, vacsorát:
- Bekapta, mint Gergő juhász a kanalát!
