Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az árvízi hajós. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az árvízi hajós. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 22., hétfő

Az árvízi hajós

Az árvíz szintjét jelző tábla a Nemzeti Múzeum kerítésén.



Az Árvízi hajós: Báró Wesselényi Miklós arcképe.
 

Az 1837-38-as tél nagyon zord volt. A Dunán feltorlódtak a jégtáblák, mert az áradás összetörte azokat.
A jeges áradat március 13-án érte el Pestet. 4245 házból 2281 összedőlt.

Wesselényi Miklós márc 14-én hajnalban vetette bele magát a mentési küzdelembe.


Naplójában így ír erről:
 "Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla nem képes...: százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék. "

" A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni. Honnan jött s hová igyekezett az ember mindenütt a roskadó épületek és lezuhanó fedelek fenyegettek. Hol elöl, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze."

"Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségért való könyörgéseit. Tízfelé is akarván s kelletvén menni s csak egyfelé mehetni, százat is látni egyszerre veszélyben s annak egyszerre csak harmadán segíthetni
 
s a többit a halál torkában hagyni - visszautasítani a már merülésig telt hajóról az atyát, a férjet, kinek gyermekei vagy felesége már benn vannak s ezeknek jajjait s zokogását hallani, oly valami mit képzelni is borzasztó, de tapasztalni, százszorosan tapasztalni szívetrepesztő."
 
A Kálvin tér 1838-ban. ( Széna tér)
Budapesten Holló Barnabás domborműve őrzi az árvízi hajós emlékét.

Liszt Ferenc - Fotó: Illusztráció
Liszt Ferencet, az ünnepelt művészt az 1838-as pesti nagy árvíz híre nagyon megrázta. Ekkor vált számára világossá a haza fogalma. Bécsben, jótékonysági koncertsorozatával 24 ezer aranyforintot gyűjtött össze az árvízkárosultak javára: ez volt a legnagyobb magánkézből származó adomány, amelyet akkor a magyarok kaptak.

Búvárkodó: 1839 decemberében, Bécsben koncertezvén, küldöttség érkezett hozzá Pestről, hogy meghívja, térjen vissza Magyarországra. E meghívás döntő hatással volt rá: a magyar közönség leírhatatlan,leírhatatlan, mámoros ünnepléssel, soha másutt nem tapasztalt rajongással fogadta. Hogy e lelkesedést megértsük, fel kell idéznünk a történelmi hátteret: az országra ekkor már másfél évszázada osztrák elnyomás nehezedett, a nemzet életének minden fontos eseményét Bécs irányította. A magyar nyelvet és kultúrát erőszakosan háttérbe szorították, az ország anyagi forrásait kifosztották. A függetlenségéért küzdő Magyarországon a reformkorban a nemzeti lelkesedés áradata söpört végig. Ebből következett a szinte bálványozó imádat, mellyel Lisztet körülvették: pozsonyi hangversenye után Esterházy Kázmér gróf hintajában, diadalmenetben utazott Pestre. Egész Pest róla beszélt, ablaka alatt nem egyszer szerenádot adtak, hangversenyeire százak és százak utaztak vidékről. A cukrászok zongora-formájú tortákat sütöttek, rajtuk cukormázból a felirat: Liszt . Tiszteletére a nemesi családok hajnalokba nyúló díszvacsorákat adtak. Látogatásának csúcspontja az a történelmi jelentőségű zongoraest, melyet Liszt a régi magyar Nemzeti Színházban, díszmagyart öltve adott. Műsora végén, elülni nem akaró tapsvihar közepette belekezdett a nemzeti önállóságot jelképező Rákóczi-induló saját maga készített fantáziaszerű feldolgozásába - mely dallamot forradalmi asszociációi miatt az osztrákok betiltottak. Ez természetesen nem kerülte el a titkosrendőrség figyelmét sem. A színházból mintegy ötezres tömeg kísérte haza Lisztet a jeges hidegben fáklyákkal, katonazenekarral a Festetics-kastélyhoz. "Diadalmas menet volt, amilyenben Lafayette és a forradalom néhány embere részesült csak írja a nem mindennapi eseményről Marie d Agoult grófnénak. Tíz napot maradt még Pesten. Hangversenyt adott a Nemzeti Zenede alapításának javára, találkozott Vörösmarty Mihállyal, aki ódával köszöntötte: Hírhedett zenésze e világnak, / Bárhová juss, mindig hű rokon! / Van-e hangod a beteg hazának / A velőket rázó húrokon? Később, erdélyi útja során Liszt ezer és ezer spontán szeretetmegnyilvánulásban részesült. Ez a legfantasztikusabb dicsőséges utazás, melyről művész valaha is álmodhatott..." - írta.


Végezetül hallgassátok meg innen is - Az Árvízi hajós története a Mese, legenda és valóság oldalról -
http://kettoe.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=142722
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Térkép

Hiba történt a modul működésében