Erich Kastner - Emil a mintagyerek

Emilnek már nem élt az édesapja.

Az anyja női fodrászként dolgozott a saját kis lakásukban.

Barna és fekete fejeket mosott és fésült.

Szakadatlanul törte magát, hogy meglegyen a mindennapi kenyerük, s hogy kifizethessék a gázszámlát, a szenesembert, a házbért, megvásárolhassa az iskolai könyveket, s ami ruhára Emilnek szüksége volt.
Néha megbetegedett és ágynak dőlt, ilyenkor orvos jött és receptet írt.
Emil pedig meleg borogatást készített az anyjának, s maga főzött kettejük számára. S, ha az anyja elaludt, a nedves felmosóronggyal még a konyhakövet is feltörölte, nehogy a mamája azt mondja:"Fel kell kelnem, különben megeszi a piszok a lakást."
Megértitek-e ezek után, ha azt mondom, hogy Emil mintagyerek volt? S nem fogjátok kinevetni?

Emil nagyon szerette az édesanyját. S halálra szégyellte volna magát, ha semmittevéssel tölti az idejét, mialatt a mama dolgozik, számol, újra dolgozik. Ő meg lógjon meg a munka elől, és a szomszédja füzetéből oldja meg a feladatait? Bliccelje el az iskolát, szedje rá a mamát, ríkassa meg, mikor világosan látja, hogy anyja minden követ megmozgat, hogy ő semmiben se szenvedjen hiányt, s minden ugyanúgy meglegyen, mint tehetősebb iskolatársainak.
Emil tehát mintagyerek volt.

Ez így van. Igaz, nem abból a fajtából, amelyik muszájból a, mert gyáva. Azért volt mintagyerek mert az akart lenni.. Feltette magában, hogy az lesz, mint ahogy az ember elhatározza, hogy nem jár többet moziba, vagy nem eszik több cukorkát. Olykor elég nehezére is esett.
De, ha év végén az iskolából hazajövet az anyja elé tette a bizonyítványt, s azt mondotta neki: mama megint én vagyok az első az osztályban!... akkor nagyon meg volt magával elégedve. Szerette, ha dicsérik, nem a maga kedvéért, hanem mert anyjának okozott vele örömet.
Büszke volt arra, hogy így a maga módján valamennyire visszafizetheti a mamának, amit ő egész életében - soha ki nem fáradva - érte tett.

Eric Kastner

Divat 1920-ból