A főtt borsó - székely népmese

Egyszer régen, mikor még vasút nem volt, egy oláhfalusi ember  deszkát vitt Segesvárra. 

Felirat hozzáadása

Mind egy szálig eladta a deszkát de a pénzt, amit a

 deszkáért kapott, el is vásárolta. Az ám, de mikor éppen indulóban volt hazafelé, nagyon megéhezett s evett volna szegény feje, de nem volt mit. Üres volt a tarisznyája is, üres a bugyellárisa is. Na most mit csináljon? 

Ő bizony bement egy kurta kocsmába, hat főtt tojást rendelt, meg is  annak rendje módja szerint. Hanem, mikor fizetésre került a dolog, azt mondta a kocsmárosnak, aki szász ember volt:
- No, szomszéd, én a tojást megettem, de pénzem nincsen. Majd fizetek, ha még egyszer erre járok.
- Ohó, - mondta a szász -, adjon írást kend! A szó elrepül, az írás megmarad.
- A székely ember szava: írás - mondotta büszkén a székely. - Ne féljen szomszéd, nem maradok adósa!
- Jól van, jól - nyugodott meg a szomszéd -, csak menjen kend Isten hírével! Majd meglátom írás-e a székely ember szava!
Hát nem vett írást a szomszéd, de beírta a könyvébe annak rendje és módja szerint, hogy ezen és ezen a napon Péter Mózes oláhfalusi székely hitelben megevett hat tojást. A székely pedig szépen, csendesen hazaballagott. De mi történt, mi nem, esztendő múlt esztendő után, nem volt járása

Segesvár felé. Éppen tíz esztendő múltán járt arra ismét, s az volt az első dolga, hogy beállítson a szomszédhoz.
- Adjon Isten szomszéd! Emlékszik-e rám? 



Hát én vagyok Péter Mózes! Ennek előtte tíz esztendővel megettem itt hat főtt tojást, ihol az ára. - S mindjárt le is számolt az

-ra hat pengő krajcárt.
- Ohó, nem addig a - pattogott a szomszéd.
Azzal leült az asztal mellé, s krétával elkezdett számolni. Az egész asztalt teleírta számokkal. Azon kezdte a számolást, hogy a hat tojásból lett volna hat , a hat csirkének lett volna annyi meg annyi csirkéje, azoknak  ismét . Szóval tíz esztendő alatt az a hat tojás éppen hatszáz pengő forintot jövedelmezett volna neki.

Tyű, ezermilliom  pillangó, ennek fele se tréfa! Hogy ő hatszáz pengő forintot fizessen hat tojásért!
Hiszen ennyi pénze az egész

-nak sincs, nemhogy 

egyedül őneki magának.

- Nem fizet!? -kiabált a szomszéd.
- Nem én! - 
- Ha nem fizet beperelem.
Be is perelte.
 Egy hét sem telt belé, Péter Mózest törvény elé idézték. Hej, majdhogy föl nem vetette szegényt a nagy bánat. Mi lesz vele, ha a kocsmáros megnyeri a pert? Háza, lova, mindene rámegy.
Volt azonban Oláhfaluban egy soktudó székely góbé, aki az egész nak szószólója volt peres ügyekben. Hozzá fordult Péter Mózes uram is: hátha kisegítené a bajból.
A szószóló vállalta is a pert, elment Péter Mózes urammal a tárgyalásra, de úgy rendezte a dolgot, hogy kicsit megkéssenek.
Mikor aztán beléptek a törvényházba, a bíró rájuk förmedt:
- Hol voltak kendtek? Mért késtek meg?!
- Instálom - felelte a szószóló - , nem jöhettünk előbb, mert  a főtt borsót  kellett elvetnem.
- Miiiit?? - kérdezte  a

bíró, mintha nem jól hallotta volna
- Bolond kend? Hát abból hogy lesz?
- Úgy - felelte a szószóló -, ahogy a főtt tojásból csirke! 
Mondjam tovább? Ne mondjam? Bezzeg, hogy a szász szomszéd elveszítette a perét.

Egy mesének több változata is ismeretes. Nézzétek csak!




Öt tojás - 

Meséld el a következő igék felhasználásával!